Nem Játék 14.

XIV.

A kastély bevégeztetik

A döbbenet mind a két régi barát, mind a társaik szemszögéből nagy volt. Az újabb ismerős arc felbukkanása már nem is annyira volt meglepetés, mint inkább az, hogy ezen a szinten, és újfent ellenségként.

- Valaki megmagyarázná végre, miért is kell ennek így alakulnia?

Raven kissé zaklatott kérdésére Arma maga is csak a fejét tudta csóválni. Laux volt az, aki meg tudottszólalni, de még ő is hitetlenkedve.

- Arma talán mesélte már, de egy csapat voltunk, ha nem is annyira jó, mint ti. Amikor a játék átment azon a változáson, ami ilyenné tette, elválasztottak minket egymástól, és...

- És itt kötöttetek ki? Remélem, akárhány társatok is volt még, nem fog ránk rontani itt.

- Hát... Én is.

Eközben az Anna személyében megtestesült Dracula felemelkedett a trónjáról, ezzel is jelezve, hogy szót kér.

- Órvendetes, hogy eljutottatok idáig, de az utatok itt végéhez ér, halandók!

- Valóban?

Arma emelte fel végre a fejét, hogy válaszoljon, és a hangja visszanyerte a szokott erejét.

- Dracula! Pusztulj, és hagyd el a világunkat! Soha sem fogsz ide tartozni!

- Oh, valaki tudja a szóveget? Remek, akkor játsszuk el a játék szerint!

Ez volt csak az igazi meglepetés, ugyanis eddig az összes npc, és/vagy Laux, aki hipnózis hatása alatt állt, egy sablon szöveget kellett elmondjon, ellenben Anna, vagyis ebben az esetben Dracula, mintha még némi humorérzékkel is kezelte volna ezt a helyzetet: megköszörülte a torkát, és ugyanazzal a kissé klisé hangnemmel válaszolt.

- Ohó, de hisz ez a világ szólított magához engem.

Kaján vigyorral folytatta ezt a gondolatot, ami még Arma ereiben is majdnem megdermesztette a vért.

- A saját fajtád idézett meg a pokol bugyraiból, imákkal, és áldozattal.

- Méghogy áldozattal?! Nem vagy más, csak egy tolvaj! Elrabolod az emberek lelkét, a szabadságukat.

- Hah! A szabadságot néha fel kell áldozni a jó cél érdekében. Vagy talán azt akaros mondani, hogy önszántadból vagy itt, jó vadász?

Arma még el is mosolyodott, mert kimondottan élvezte ezt a kis szópárbajt, így felemelte a hangját, hogy minél hatásosabb legyen az előadás.

- Hazugság és ármány minden szavad. Pokolba veled is és a követőiddel. Nem vagy több egy fekélynél az emberiség lelkén.

- Pah, emberiség!

Ki tudja honnan, de egy kristálypohár termett ekkor a női Dracula kezében, és nemes egyszerűséggel elhajította, fémes tisztaságú, pengő hanggal széttörve azt.

- Nem több a gyűlölet és a hazugságok bűzös szennygödrénél. De ha annyira akarsz, hát harcolj értük, és halj is meg a bűneikért!

Ezek után egy diadalmas mosollyal visszább is vettek a hangjukból, ami eddig visszhangzott az öblös teremben.

- Megfelel?

- Bőségesen.

Raven volt az, akinek szükségszerűvé vált közbeszólnia, hogy ez a kis színjáték és furcsán bizarr beszélgetés ne fajuljon sokkal tovább.

- Arma, szerintem nem kellene itt bájcsevegni a Boss előtt...

- Nyugi, tudom...

Ellenben Dracula, vagy méginkább Carmilla, merthogy ez a név szerepelt az életcsíkja fölött, ami 90000 életerőről árulkodott, ledobta a tunikáját, amit eddig inkább egyfajta köpenyként viselt, és egy szempillantás alatt a terem közepén termett.

- Mi a..

- Kezdődjön a tánc!

És ugyanezzel a lendülettel a jobb csuklóját felhasítva, a kiömlő véréből egy majd hatméteres korbácsot hozott létre, ami sötét lángokban úszott. Az első lendítés elő csak Arma, Laux és Arrogantia tudott kitérni, a többieket sikerült elsodornia. Raven és Shirayuki azonnal talpra tudott ugrani, és máris egy sor lángoló nyíllal válaszoltak. Muradin csőre töltött, és tüzelt, de csak Shirayukit vétette el miliméterekkel, miközben ő megpörkölődött a nyilak lángjaitól. Luala birokra kelt a teleportáló képességgel is bíró ellenféllel, aki elképzelhetetlen erővel fékezte meg a hatalmas medve alakjában rárontó lányt, majd szabályosan a levegőbe emelte, és Meiya felé hajította, akit Lauxnak sikerült félrerántania az útból.

- Nagyon gyors!

- Figyeljetek a teleportálásaira! Minden alkalommal három másodpercig tart neki támadni, ha nem kerül elég közel hozzátok.

Arma volt az, aki egy pillanatra meg is állt, hogy koncentrálni tudjon, és a következő pillanatban már kapta is el a korbácsot, majd egy fél fordulattal csapott oda egyet, amiv el is vágta azt, és mivel rántott egyet rajta, ellenfele repült felé, amit kihasználva suhintott is egyet visszakézből, az életcsíkjából egy látható darabkát levéve.

- Raven, Shirayuki!

Shirayuki új számszeríja kegyetlen pontossággal fúródott a célpont hasába, Raven pedig a vállába mélyesztette a tőrét, amire felüvöltött, és elrúgta magától. Laux csapott le rá a saját ostorával, majd Lualától kapott be egy nags maflást tigris alakban, mielőtt Meiya és Muradin is odapörkölt volna egyet, ezzel levéve az életereje első ötödét.

- Bolondok! Érezzétek meg a haragomat!

A következő pillanatban hatalmas lángok csaptak fel az egész teremben, ami elől alig tudtak félreugrani, de hatalmas sötét tűzgolyók kezdtek aláhullani a semmiből.

- Nesztek, Hellfire!

Arma a kardjával hárított egyet, Meiya pedig megdermesztette azokat, amik felé tartottak. Aki ilyen módon nem tudott védekezni, az Arrogantia közelébe húzódott, aki felvonta a szokásos pajzsot maguk köré. Mikor a lángok a legperzselőbbek lettek, Arma biccentett Laux felé, aki bólintott, az ég felé emelte a kezét, és nagyot rikoltott:

- Hydro Storm!

Az aláhulló égiáldás pedig egy részt megállította a tűzgolyók hullását, másrészt eloltotta a lángokat, harmadrészt egy pillanatra sebezhetővé tette Carmillát, akire a gomolygó füstben ahányan csak tudtak, mint lecsaptak a legerősebb skilljükkel, ezzel elvive a megmaradt életereje újabb harmadát.

- Ez az!

- Így tovább!

Egyedül Arma, és Arrogantia maradt óvatos, akik nagyon jól tudták, hogy ez eddig túl könnyű. Sajnos hamar kiderült, mennyire igazuk is van.

- A pokol fenekéről kdézem meg hatalmadat!

Carmilla öklei lángba borultak, miközben egy egész egyszerűen éjfekete acélkesztyű materializálódott rajtuk, ami egészen felért a könyökéig.

- Hátra!

De mar késő volt, Raven ugyanis már kapott egy gyomrost, ami komoly utólagos sebzést is okozott, Shirayuki még épp el tudott ugrani előle, de egy szempillantással később már hátba kapta. Muradin nem volt elég gyors, de sikerült a puskája agyával blokkolnia, Meiya pedig megpróbálhatta megdermeszteni, ami látszólag sikerült is, de csak egy pillanatra. Carmilla nagyot rúgott Muradinon, majd egy hatalmas jobbossal a padlóra küldte Lualát, és eközben a lángok megolvasztották a jeget.

- A pokol lángjait nem tudod csillapítani sem, nemhogy kioltani.

Egy méretes tűzgolyóval válaszolt a fagyasztásra, ami ellen a fagyasztó varázs mit sem ért, így Armának kellett félrerántania, miközben, szinte a semmiből Laux bukkant elő, és a láncos ostor a kesztyűkre csavarodott, ezzel megbéklyózva a célpontot, lassan átmarva a fekete acélt.

- Most megvagy!

A szenteltvízzel átitatott ostor, és az angyalok vérébe mártott lánc azonnal megtette a hatását. A fény energiájával átitatott fegyver szabályosan marta a célpontját.

- Még nincs vége! Void Saber!

Teleportálni nem tudott a béklyó miatt, így a kezében termő sötét energiakarddal vágott maga előtt egy lyukat a térben, és átugrott rajta, Laux pedig hiába rántotta vissza az ostort, már kiszabadult belőle.

- És most?

- Türelem... Vessétek egymásnak a hátatokat!

Kört is álltak, és pillanatokon belül nyílt is az újabb rés, és özönlött belőle a tűz, ami elől épp volt idejük kitérni, mielőtt nyílt volna a következő a fejük fölött, és meteorok módjára nem kezdtek hullani a sötét tűzgolyók.

- Na jó, ez már túlzás...

- Tudtuk, hogy nehéz lesz, csak kitartás!

Arma intett Lauxnak, aki pontosan tudta a dolgát. Jött is a Hydro Storm, és a lángok elültek, de a következő pillanatban nyílt is a háta mögött a rés, és a kard áthatolt a mellkasán.

- Laux!

Az életcsíkja olyan gyorsan szaladt le, hogy ijesztő volt nézni is, Charmilla életcsíkja pedig a feléről kicsivel feljebb kúszott. Laux összerogyott, de még nem fogyott el az utolsó életereje is, Arma pedig rákiáltott Ravenre, akiazonban már kapta is a párját ugyanennek, és rogyott is össze.

- Egész jó. És csak most kezdem!

Charmilla előlépett a résből, majd nekirontott Shirayukinak. Arrogantia eközben a sérülteket látta el, de akárhogy próbálta, a gyógyvarázs nem tudta begyógyítani az Üresség által ejtett sebet.

- Nem működik...

- Vigyázz!

Arma hárította a következő tamadást, ami épp Arrogantia ellen irányult, miután Shirayuki és Luala is áldozatul esett. Laux életereje nagyjából a feléig visszatöltődött ugyan, de a seb bénító hatása még mindig hatott, és ez mindenkire igaz volt, akit csak elkapott.

- Add fel! Nincs esélyed egyedül!

- Azt még majd meglátjuk.

Arma rettenthetetlenül vívott, ám majdnem semmi hatása sem volt. Valahányszor sikerült akár egy komolyabb sebet is ejtenie, a visszavágásnál Carmilla vissza is nyerte azt, kamatostól.

- Túlságosan makacs vagy. A társaid már mind elbuktak, és te is el fog...

Ám ekkor Arma egy váratlan pillanatban felütötte Charmilla kezét, és markolatig döfte a kardját ellenfele mellkasába.

- Kh...

- Fordult a kocka.

Ezzel kirántotta az öles kardot Charmillából, és örömmel látta, hogy az életcsíkja lassan közelít a nulla felé. Elégedetten fordult meg, és már sétált volna vissza a többiekhez, mikor Arrogantia elkitotta magát.

- JO, VIGYÁZZ!

Elképesztő sebességgel megfordult, de csak annyi ideje volt, hogy felkapja a kardját, a páncélkesztyű lángoló ökle egészen egyszerűen kettétörte a pengét, és hatalmas utóhatással találta gyomorszájon, aminek a szele még Arrogantiáig is elért. Charmilla közelebb hajolt Armához, hogy még a fülébe suttogjon:

- Soha ne fordíts egy ellenfelednek sem hátat, hacsak nem vagy biztos, hogy halott!

Ezzel elkapta a jobbjával a hóna alatt, a baljával félreszegte a fejét, ráharapott a nyakára, és mohón kezdte kiszipolyozni. Arma életcsíkja vészes sebességgel kezdett el csökkenni, míg el nem ért 1 pontig, ezután pedig ledobta a földre, és sötét füstfelhő kíséretében eltűnt. A fények kihunytak, és csak a surrogást lehetett hallani, ahogy Arrogantia körül az összes társát elragadják.

- Ne... Állj!

A sötétségből egy felismerhetetlenségig eltorzult hang válaszolt erre:

- Álljak le? Ostobaság. Láttál már olyan Bosst, aki egyszer is leállt, csak mert valaki arra kérte?

- De...

Arrogantia ekkor világosodott meg csak igazán:

- Te Chaos vagy, igaz?!

Egy rövid hatásszünet után egy sátáni kacaj kíséretében érkezett meg a válasz:

- Pontosan. A megalkotóm ezzel a névvel illetett.

- De miért használod így ki Arma és Laux barátját?

- A kicsi Annát? Csupán egy eszköz, amit a megalkotóm adott a kezembe, hogy azt tegyek vele, amit akarok. És ugyanez rátok, emberekre is igaz.

- Hogyhogy?

Arrogantia arra próbálta kihasználni ezt a beszélgetést, hogy meg tudja állapítani, honnan várjon tamadást, de a visszhang csak rontott a helyzetén. Lehunyta a szemét aminek semmi hasznát sem vette a vaksötétben, és koncentrált. Halk aurrogó hangokat hallott, ahogy dimenziók közti rések kinyíltak és becsukódtak Charmilla mögött, és közben hallotta az amúgy kellemesen lágy csengésű női hangba keveredő démoni hörgést.

- Nincs értelme küszködnöd, a társaidat már elkaptam, és most te jössz.

Halk, de jól kivehető lépteket hallott a háta mögül, de meg nem mozdult, csak várt egy jelre, ami jött is, mint az expressz vonat, mikor két, éles karmokban végződő kéz a vállára nehezedett.

- Ne félj, mindjárt vége lesz...

Ezzel már jött is a nyomás a nyakán, mikor a vámpír agyarai belemélyedtek, de valami váratlan történt:

- Mi ez... Miért nincs hatása...

Arrogantia alakja megremegett, majd a következő pillanatban vakító ragyogásban úszott, fekete talárban, Bansheeként.

- M... MI EZ?!

Arrogantia megfordult, és vörösen világító szemei szinte átégették Charmilla bőrét. Mennydörgő hangja mintha áthasította volna az amúgy mindent elemésztő sötétséget, hirtelen világosság gyúlt a méretes teremben.

- Az élők ellen talán hat a Soul Steal, de a holtakra hatástalan. HEALING WARD!

A magasba emelte mindkét kezét, és egy új, ezüst pálca jelent meg benne, majd egy egészen elkéoesztő fénykupola ereszkedett alá, kizárva Charmillát, és biztonságba helyezve a barátait.

- Te kis...

Azonban, mikor a kupolához ért volna, a fény szabályosan ropogósra égette a kezét.

- Chris...

Arma volt az első, aki magához tért, és az ő életcsíkja is töltődött vissza elsőként. Egy jelző hang jelezte, hogy egy új tárgy került az eszköztárába, ahogy a többieknek is. Mikor kiválasztotta, és felszerelte, egy majdnem háromméteres dárda került a birtokába, aminek ezüstből volt a hegye, a nyele pedig elefántcsontból, a fejébe pedig egy vörös ékkövet ékelt be.

- Alucard Dárdája... Ez...

- Kinyíltak az ajándékok...

Meiya nem kapott új fegyvert, helyette a ruházata vált egészen mássá: eddigi földig érő köpönyege egészen összement, feszes, egyrészes miniruhává, amnek nem voltak ujjai, arany karperecei és nehéz aranyláncai eltűntek, helyettük egy holdformájú, gyémántokkal kirakott medállal díszített, obszidiánból fűzött nyakéket, rubinból készült karkötők, derékban olyan vastag bőrszíj, mint a karja, rajta tucatnyi kis tarsoly, az oldalán még mindig ott lógott az alkimista táskája, a kezében a kis pálca hirtelen egészen embernyi méretűre nőtt, a fejére magas, félrecsapott süveg került, és a másik oldalán lógó táskából egy fekete macska feje kandikált ki, és nyávogott is egyet.

- B-Boszorkány lettem...

Emellé bónuszként minden addigi skillje a szintjéhez fejlődött, és mellé kapott újakat. Muradin egy új, ezüstveretes, kétcsövű flintával lett gazdagabb, amit fel kellett húzni, és nem várni a töltődéséré.

- Gianchini Mennydörgője... Állati.

Luala két új alakkal gazdagodott, Shirayuki egy egészen különleges, hatcsövű nyílpuskát kapott, ami egymás után tudta kilőni a nyilakat, mint egy revolver, és a Hellsing névre hallgatott. Raven ruhatára változott még látványosan: az eddigi fekete ruhájához fekete, sárkány szimbólumokkal díszített, könnyű páncélt kapott, a szemébe húzott kapucni is kapott egy sárkánydíszes sisakjelleget, az övébe tűzött tőrök mellé még kapott három hagyományos shinobi fegyvert, az arca elé pedig szintén fémből készült védőmaszkot, ami egy sárkány agyarait ábrázolta.

- Sárkány Shinobi... Nem rossz.

Laux ugyan nem kapott semmit, mivel nem volt számára is ajándékcsomag, de legalább teljesen visszanyerte az összes élererejét.

- Nos, mehet a második menet?

Arma kérdésére mindenkinek egyértelmű bólintás volt a válasza, de a közben nem kis meglepetésre újra emberré váló Arrogantia tartotta vissza őket.

- Kezeket ide!

Mindenki összekapaszkodott vele, és egy rövid ige után az energiaátadás során mindannyiuk ruházata ezüst színre váltott, és bizonyos statjaik átmenetileg megnőttek.

- Ennyit tehetek még értetek. Most pedig hajrá!

Ezzel a lendülettel szó szerint megindult a roham. Charmilla életereje ekkor már az eredeti háromszorosa volt, és vadul nekik is rontott eddigi legfélelmetesebb fegyvereivel.

- Void Saber!

- Moonlight Distortion!

Az Alucard Dárda speciális bónusz skillje nem akármilyen volt, ugyanisegy szabályos hasadást nyitott a térben, amit rögtön Charmilla szablyája bánt, majd egy újabb ilyen, és csúnya sebet ejtett rajta, ami nagyon nehezen akart gyógyulni.

- Ezért még megfizetsz!

- Ohm Est Pera Glacies!

Arma épp időben ugrott hátra, és így a hatalmas mágikus kör, ami Charmillát körülvette, nem lehetett hatással rá. Meiya intett a botjával, és felemelte az ég felé.

- Eternal Blizzard!

- Mi...

Ebben a pillanatban olyan jeges vihar kezdett tombolni a körön belül, hogy egy szempillantás alatt szoborrá fagyasztotta a célpontját, majd két nagyon jól irányzott löket Muradintól, és szinte bucskázott is hátra. Raven és Luala állt meg egymás mellett, és Luala felöltötte az egyik új alakját, ami egy kisebb, sárkányszerű lény volt, bár emberszabású.

- Egy Dravir?

- Van másik is, ha gondolod.

- Ne, jó lesz ez.

Raven két feltartott ujjal emelte fel a kezét maga elé, amiben Luala is követte a példáját.

- Ryuu Ninpo, Kage no Mai!

Charmillát egyik meglepetés a másik után érte, ez az új Skill ugyanis a szó szoros értelmében az árnyak tanca volt, ugyanis mind Raven, mind pedig Luala árnyéka elhagyta a gazdáját, szabályosan kiemelkedve a padlóból, alakot öltve, és egy szemvillanás alatt bekerítve, csak hogy a tőrökkel, és penge éles karmokkal rohamozva ostromolják, pillanatok alatt komoly sebzést bevive, ezzel már majdnem csak felére csökkentve az életerejét.

- Nem fogtok ennyivel me...

Az arcát épp csak elkerlte egy nyíl, amit Shirayuki új fegyvere ijesztő pontossággal lőtt ki rá. A jég az impulzus löket miatt elolvadt, ám mielőtt még észbe kaphatott volna, újabbak fúródtak a testébe, ezzel megbénítva, majd semmiből Laux termett előtte, és épp az arca elé tartotta a feszületet, ami eddig az oldalán lógott.

- Mennyei urunk nevében, Száműzlek ebből a testből. Purge!

A ragyogó fény, ami ekkor jó formán elemésztette Charmillát végleg sok volt a testét megszálló bossnak, és végre elhagyta azt, megmutatkozva teljes valójában: egy hatalmas, majd hatméteres démoni szellem, kitárt szárnyakkal, az életereje pedig, elhagyva a gazdatestet, jóformán tizedére csökkent.

- Ezért megfizettek, ostoba halandók!

Hátralökte a fejét, majd elképesztő tűzorkánt engedett szabadjára, aminek éjfekete lángjai mindent megolvasztottak maguk körül, de a csapat már készen állt.

- Mindenki egyszerre!

Mind egyöntetűen bólintottak, Raven újabb ninja mágiához készült elő, Luala Dravir helyett sárkány alakot öltött, Arrogantia szabadjára engedte a szupernováját, amivel a Dulahant is elintézte már egyszer, Laux ugyanazt a skillt készült használni, látva hogy mennyire hatásos volt, Meiya pedig eldobta a botját, összetette a két kezét nyitott tenyerekkel, egyenesen a démon felé, Muradin pedig végre kipróbalhatta egy olyan technikáját, amit eddig nem tehetett a régimódi flinta miatt:

- Purge!

- Supernova!

- Dragonic Flames!

- Ryuu Ninpo, Enryuuken!

- Double Pulse!

- Ectram, Meerse, Voltis! FINAL DYNAMO!

- Hellsing's Ultimate Phazer!

Az együttes tamadás pedig ahogy volt, anullálta a démoni fekete lángokat, és gyakorlatilag egyetlen pontig gyengítette az ellenfelüket. Ekkor Arma egy emeletes ugrással egészen szívmagasságig emelkedett, és különösebb teketóriázás nélkül átdöfte a démon mellkasát a dárdával. A csata ezzel ért véget, és egy fülsiketítő üvoltés után a boss véglegesen atomjaira foszlott.

- S... Sikerült..

- Megcsináltuk!

- Ez az!

Azonban nem volt idejük ünnepelni, ugyanis az egész kastély alapjaiban remegni kezdett, mintha valami hatalmas földrengés akarná szétszakítani.

- Mi történik?!

- Ennek így kell lennie, a kastély romba dől, ha a gazdája elpusztul.

- Akkor el kell tűnnünk innen!

- A számból vetted ki a szót...

Azonban nem nyílt újabb portál, így tanácstalanul álltak, miközben a kastély falai szabályosan repedtek ketté a szemük láttára. Arma töprengett egy darabig, és ekkor világosodott meg.

- A dárda. Ezzel is lehet olyan hasadékokat nyitni, mint a Void szablyával.

- Jó, és honnan tudjuk, hogy biztonságba kerülünk?

- Ha meg sem próbáljuk, nem tudjuk meg.

Arma suhintott egyet a dárdával, ezzel egy rést nyitva a térben, majd felnyalábolta Annát, és már rohant is át rajta.

- És most?

A többiek tanácstalanul álltak a dolog előtt, így Meiya és Arrogantia kellett példát mutasson. Pillanatokon belül a két merészebb lány már át is repült a másik oldalon, de szerencséjükre puhára érkeztek. Az elmúlt bő két napban ugyanis egyfolytában havazott, és a lejtőn, ahonnan először megpillantoták a kastélyt, most vaskos hótakaró fogadta őket.

- Armának igaza volt... Mázli...

Raven megjegyzése volt ez, aki ekkor érkezett át, nem is olyan sokkal az elsők után. Pillanatokon belül aztán mind átértek, és még szemtanúi lehettek, ahogy a kastélyt egy hatalmas örvény magába szippantja, és az darabokra hullva eltűnik a semmiben. Egy nag sóhaj, és végre megnyugodhattak. Hajnal volt, és a havazás elállt, így a nap is lassan kelt.

- Na és, mi legyen most? Hol vannak a dropok?

Épp, mikor Muradin ezt a kérdést befejezte, a szokásos villanás, és hang, méghozzá kétszer is, jelezte, hogy illően megkapták a jutalmukat.

- Na és a dropok?

- Ne légy már sötét, Muradin. Már megkaptad a dropodat.

Ekkor aztán mind végignéztek a felszerelésükön, és Meiya kicsit szégyellősen vallotta be, hogy fázik. Ez persze nem volt olyan nagy gond, ugyanis Arma fogta és ráadta a kabátját. A ruházatváltás csak Ravennek jött jól, mivel az új szerelése jól ki volt tömve.

- És most?

- Nem tudom... Kárnak szereztem meg a Crissaegrimet, de legalább van ez a dárda...

Ebben a pillanatban a felkelő nap fénye rávetült a dárdára, ami azzal a lendülettel elkezdett repedezni, majd egyszerűen porrá omlott, hátrahagyva a vörös kristályt, ami a hegyében szolgált, látszólag díszként. Arma felkapta az ékkövet, és megdöbbenésére, és persze örömére olvashatta a nevét:

- Vér Kristály... Megvan az utolsó is!

Raven persze karba tett kézzel még hozzátette persze:

- Nyilvanvaló volt, hogy ez is meglesz.

- Ja... Végülis...

Már annak is örültek, hogy mind ép bőrrel megúszták ezt a legkevésbé sem egyszerű kalandot. Anna még mindig alélt volt, így cipelniük kellett, de így is boldogan álltak tovább.

A következő pár napot egy csendes, bajor alpesi stílusú varoskában töltötték a hegy túloldalának lankáin. A festői, hegyi legelőkkel tarkított környezet sokkal barátságosabb volt, mint a túloldal, és a behavazott tájakban is nyugodtan gyönyörködhettek. Az, hogy a havas táj ellenére is voltak zöld füves területek, csak azt jelezte, hogy nem egy időben készült felvételekből állítottak össze a képet, ennek ellenére a kis városban karácsonyi hangulatot árasztott magából a díszlet. Egy kis fogadóban szálltak meg, ahol Anna nyugodtan lábadozhatott, és szerencsés módon harmadnapra magához is tért. Ekkor azonban dönteniük kellett a sorsa felől, ami miatt gyűlést hívtak össze.

- Jó, szóval meg kellene tárgyalnunk ezt a dolgot Annával kapcsolatban.

A szóban forgó személy épp Arma jobbján ült, és szelíden mosolygott. Egy valami volt csak problémás: a neve mellett nem szerepelt karakterosztály.

- Valahogy nem tudnánk szerezni neki valamit? Úgy értem, lennie kellene valami módnak, hogy szerezzen magának valami osztályt.

- De hogyan? A játék nem engedi az osztályok kereskedelmét. Már próbáltam.

Mindenki törte a fejét, de nem jutott eszükbe semmi, mert ilyen esettel még sosem kelletr szembenézzenek. Anna eszköztára üres volt. Minden szerszáma, fegyvere, mindene elűnt. Nem volt egy fityingje sem, és nem is volt esély rá, hogy barmit is tudna szerezni. A skillfája volt az egyetlen, ami megmaradt, valamint a Charmillától örökölt szintje, ami 66-on állt.

- Nos...

- Várjatok!

Anna emelkedett fel, akinek még a neve is ugyanez volt ekkor, mintha NPC-vé vált volna.

- Mivel hasznomat így nem veszitek, úgy lenne talán a legjobb, ha itt maradnék. Itt elvileg biztonságban vagyok, vannak itt más játékosok... Majd találok valami elfoglaltságot.

Erre igazán nem tudtak mit mondani, és Arma Laux társaságában is keserűen kellett rábólintson. Arma új fegyvere napokig volt még várólistás az egyetlen kovácsnál a városkában, így volt lehetőségük kipróbálni a termálfürdőt, ami ott működött. Váltásokban használhatták, aminek egyik előnye volt a koedukáltság. A játék amúgy nem volt ratinges, vagyis a játékos karaktereken nem volt semmi explicit látnivaló. Az első körben Muradin és Laux ismerkedett kicsit Lualával és Meiyával, és bár Luala kissé szégyenlősen tekerte magára a törülközőt, Meiya nem is zavartatta magát. Laux máris kicsit közelebb érezte magát a bandához ez után a húsz perc után. Ezek után Raven, Shirayuki és Anna következett, akik közül Raven illedelmesen hátat fordított inkább. Shirayuki kicsit morcosan meg is csóválta a fejét, de a beszélgetést már amúgy is elkezdték, Raven pedig így is belekotyogott néha.

- Biztos, hogy nem akarsz velünk tartani? Jó lenne jobban összemelegedni.

- Nem... Lényegében egy élő NPC-vé minősültem vissza, csak feltartanálak titeket. Egy hátramozdítót biztos nem akarnátok.

A víz kellemesen meleg volt, ami egyben néhány státuszukat, egyebek közt a kényelmi faktort, és a pihentséget is javította, valamint csökkentette az állandóan fogyó staminájuk terheltségét. Az elmúlt időszakban sok stresszes helyzetet éltek át, ami a staminájukra is kihatással volt.

- És milyen volt Arma csapattársának lenni?

Anna elgondolkodott egy kicsit, a válasza pedig elég egyértelmű volt:

- Mondd meg te! Én csak pár hétig voltam azy ti viszont hónapok óta.

- Ez igaz...

- Tudjátok, ti olyan jól összeszokot csapat vagytok. Félek, hogy csak kolonc lennék rajtatok.

- Dehogy! Téged és Lauxt is szívesen látunk.

- Ezzel csak az a baj, hogy abba, ami már tökéletes, nem szabadna belerondítani. Szép és jóy hogy befogadnátok, de szerintem Laux is kiugrik majd, amint lehetősége lesz.

Raven és Shirayuki hiába is próbálta volna meggyőzni, Anna idősebb, és makacsabb is volt náluk. Végül annyiban maradtak, hogy majd még megtárgyalják egyszer, bár így sem lehetett sok jóra számítani.

Utolsóként Arma érkezett meg, aki azt hitte, egyedül lesz, pedig Arrogantia is ott volt már.

- Hát te?

- Szerintem ugyanarra gondoltunk.

- Na igen. A nagyszerű elmék egyformán gondolkodnak.

- Ja...

Ezen persze mindketten nevettek. Arma bemerült a vízbe, és egy kis ideig hallgattak. Meglepetésére nem kellett semmit mondania, mert a lány megelőzte.

- Gondolom lattad.

- Ami azt illeti, láttam, de mit láttam?

Arrogantia karaktere, mint a képhibás tv-k, zizzent és torzult egyety majd felvette a banshee alakját.

- Erre gondolsz?

- Igen... Mi történt veled?

Miutan visszaváltott, lassan, de belekezdett a nagy mesébe:

- Nem tudom, pontosan mi történik ilyenkor, de a kastélyban vettem észre. Lényegében ki-be tudok glitchelni egyik alakból a másikba.

- Szóval, ez egy glitch?

- Úgy tűnik, de a Csak Emberek Hete után valami más is történt.

Arrogantia megidézte a rendszerkonzolt, és egy mozdulattal beszélgetőtársa felé fordította. Legalul egy apró számsor számol visssza, és valamivel több, mint 670-nél tart az első.

- Mi ez?

- Ahogy látom, egy óra, ami órakban számol. Eszerin kicsivel több, mint négy hét, és lejár.

Arma elszörnyedve bézett Arrogantiára, de még inkább a kiváncsian kérdezett:

- És mi lesz, ha lejár?

Arrogantia nagyot sóhajtott, mielőtt válaszolt.

- A legrosszabbra számítok, tekintve hogy mennyi időt jósltak.

Arma mély sajnálattal nézte barátját, aki láthatóan nagyon aggódott miatta, de emez gyorsan kapcsolt, és oda is mart kicsit.

- Ne nézz így rám! Nincs szükségem a részvétedre.

- Akkor nem lenne jobb, ha mondjuk itt maradnál, és pihennél, amíg el nem jön az idő... Mi van, ha...

- Semmi nincs. Nem akarok itt ülni a kaszásra várva. Nekem mellettetek a helyem, és ott is leszek, amíg le nem esek lábról.

- Na jó...

Azért még némi sajnálattal a hangjában, Arma így is hozzátette:

- Azért szólj, ha eleged volt, jó?

- Persze, persze.

Ennyiben maradtak, és mikor két nappal később menniük kellett, mind kaptak egy jó lovat, meleg felszerelést, és a hegyről le egy rutinosabb jatékostársuk kísérte őket. Anna még sokáig integetett utánuk, ám mikor megfordult, két eddig számára ismeretlen alakkal találta szembe magát.

- Beszélnünk kell.