Amit csak a táncosok tudnak
A falon átérkezve, Chase egy raktárban találta magát. Hatalmas bálakba rendezve a legkülönfélébb árukkal megrakodva mindenhol, csak épp kartávolságnyi, vagy még annál is kisebb hézagokkal köztük. Valahol beljebb egy villanytargonca blokkolta az egyik ilyen folyosót a hatméter magasra felstócolt áruk között, a tizenkét méteres belmagasságú csarnokhoz még darupálya is tartozott, amit valaki lathatóan használt is, csak épp most néma csend volt. Valószínűleg normális esetben itt tucatnyi embernek kellett volna épp forgolódnia, ehelyett még a madarak hangját sem lehetett hallani, holott a csarnok kapuja is nyitva volt. Ezen kívül csak legfelül, a plafon alatt talán egy bő méterrel voltak ablakok, de azokon sem sütött be a napfény, sőt, inkább valami sejtelmes violaszín ragyogás hatolt be kintről.
- Megvagy!
Talán túlságosan is belefeledkezett a nézelődésbe, hogy eszébe s jutott, hogy nincs egyedül. A múltkorában látott fehér hajú lány ragadta torkon, és szabályosan a falhoz préselte.
- C-Chase?!
- Carla... En... Engedj...
A meglepetéstől összezavarodott lány hamar elengedte szegény fiút, aki kis ideig riadtan kapkodott levegő után
- Te meg mi a jó istent keresel itt?
- Csak...
Még egy utolsó mély lélegzet, egy nagy gombóc lenyelése, és már Chase is rendesen kapott levegőt. Carla a legkevésbé sem kímélte, vasmarokkal szorította.
- Csak véletlen láttalak bejönni ide... És nem épp a bejáraton.
- Oh, szóval így? Hát, a lehetséges legrosszabb helyre tévedtél most is.
- Elmondanád, hogy hol vagyunk egyáltalán?
- Ebből arra tippelnék, hogy fogalmad sincs, ki vagyok.
- Hát, ebben a szerelésben rád sem isnernék, ha nem lennének ezek.
Finoman megpiszkálta a kis ezüst karikákat a lány fülében, aki persze nagyot sóhajtott, és épp megszólalt volna, ha nem száguld el kettejük között egybhajszállal egy dárda, és áll bele egy gipszkarton lapokból álló bála oldalába.
- Az ördögbe!
Egy meglehetősen vékony hang kiáltotta ezt bosszúsan, de a következő pillanatban meg már egy kard csapódott közéjük a gazdájával együtt, kishíján kettéhasítva Chaset, aki riadtan hőkölt vissza, egyenesen a dárdás tamadó karjai közé, és egy pár igen puha valamire bukott rá véletlenül.
- Mi... Mi ez a...
- Te kis...
Támadója egy meglehetősen dús keblű lány volt ugyanis, és nem elég, hogy befejelt a dekoltázsába, még meg is fogdosta.
- Mászol le rólam, de rögtön!
Hatalmas maflással perdítette meg Chaset a tengelye körül, majd rohant a dárdájáért.
- ObsidiaNova!
Carla villámgyorsan hárított egy oldalvágást a második támadótól, majd hátraugrott egyet, ledobta a kardja hüvelyét a földre, nekirugaszkodott, és ugyanazzal a mozdulattal próbálta leszerelni, mint az előző alkalommal, de emez számított rá, és miután védte, rúgott egyet térddel a lány gyomorszájára, aki egy pillanatra kiejtette a kezéből a katanáját, ami szinte hajszál pontosan a jobb lába mutató és középső ujja közé szúródott, majd félteütötte az ellenfele térdét, visszavette a fegyverét, és szúrt. Emez kitért, de neki egy hatalmas gyapotbálának, Carla utána suhintott, felhasítva a fóliát, amivel letakarták, majd vetette magát az ellenfele után.
Chasenek már nem volt ennyite előnyös a helyzete, mivel fegyvertelen volt. Elgáncsolta ellenfelét, és iparkodott a dárda felé. A lány elkapta a bokáját, és visszarántotta, majd az állába könyökölve rázta le magáról egy pillanatra, ami elég is volt, hogy magához vegye a dárdáját. Szúrt, de Chasenek épp sikerült elhajolnia előle, és elkapta a nyelét.
- Ereszted el!?
- Majd ha megvesztem!
Ugyan sikerült kirántania a kezéből a dárda nyelét, hanyatt esett, Chase pedig kihasználta a lehetőséget, hogy elrejtőzzön.
- Kár bújkálnod, úgyis megtalállak, és eggyel is több lesz a Black Crossnak!
- Nem beszélhetnénk ezt meg?
Az egyik nagyobb rekesz mögött rejtőző Chase épp lépett volna tovább, mikor a dárda hegye két milliméterrel a mellkasa előtt szúródott átt a réseken.
- Na jó, ennek fele sem tréfa...
Elkapta a végét, és egy szabályos kötélhúzás vette kezdetét egy rekesz két oldalán.
Eközben a két kardforgató csatája már a rakások tetején folytatódott. Sorban zuhogtak az erőteljes csapások, de Carla jól hárította minden alkalommal, csak kisebb karcolásokat elszenvedve, miközben a sokkal gyorsabban, és lendületesebben forgatható katanával villámgyorsan odacsapkodott, több hasonló sebet ejtve. Aztán egy váratlan pillanatban ellenfelének mégis sikerült kiütnie a kezéből a fegyverét, ami messzire repült, ám mielőtt még lesújtjatott volna, a lány ügyesen kitért, begurulva a sorok közé, ahova a katanája esett.
Lent a földön, Chase ugrott egyet, mikor az éjfekete pengéjű kard épp mellé hullott, éd nagy csörgéssel megállt a földön. Ijedtében elengedte a dárda végét, ami ellenfelét is meglepte, és hanyatt is esett, de egy szempillantás alatt oldalra gurult, felkapta a fegyverét, és már kerülte is meg az akadályt, csak épp Carla akadt az útjába, aki épp akkor huppant le elé. Le akarta döfni egy hirtelen jött ötletből kifolyólag, de elszámolta magát, és a dárda hegye abpadló egy repedésébe szorult, Carla ezt kihasználva egy erélyes rúgással eltörte azt, így csak a nyél maradt a lány kezében, majd Chase felé fordult, aki gyorsan kapcsolt, felkapta a katanát, és oda akarta dobni neki, de a negyedik fél épp ekkor ugrott kőzbe, és majdnem a fejét kapta le egy suhintással. A meglepett chase hanyatt esett, emez meg pont végezni akart vele, de Chase ijedtében hegyével előre tartotta maga elé a kardot védekezésként, a támadója pedig, lendületévől alig veszítve egyenesen belerohant. A hatalmas kard Chase hóna alatt centikkel fúródott a földbe, míg a katana majdnen narkolatig szúródott a balszrerencsés tamadó mellkasába. Ahogy a legutóbb, most sem volt vér, semmi, csak hangtalanul elterült a földön.
- Chase, a kardom!
Szerencsére nem volt az a fajta, aki elbambulna, kihúzta a kardot balszerencsés támadójából, és ügyesen dobta Carlának, aki egyet perdült, majd lentről felfelé átlósan egy villámgyors vágással fejezte be a csatát. A két, magát nagyon cselesnek képzelő alak pillanatokon belül fekete köddé vált, és magukra maradtak.
- Most már hajlandó lennél elmagyarázni ezt az egészet? Mi ez a hacuka rajtad, és...
- Gyere, inkább lásd!
Kivezette a szabadba, és ekkor hullott le Chase álla a helyéről. Nem Crownstonban voltak, hanem egy szikladarabon lebegtek a semmiben, körülöttük mindenfelé csak a violaszín semmit látta, a hátuk mögött persze ott volt a raktár, de minden más eltűnt. A város, a világ, az emberek, minden. A sziklát, amin álltak, csak más, kisebb-nagyobb töredékek lebegtek.
- Mi az irgalmas... Hol vagyunk?
- Íme a világ, amit emberi szem nem láthat. Ez a valóság rejlik a világunk mögött.
- Hogy érted ezt?
- Ennyi kérdés után azt kell gondolnom, hogy halvány fogalmad sincs, mi az a Kardtánc.
- Azt éppen tudom, hogy van egy ilyen zenemű.
- Van, de ez egész más. Gyere, tűnjünk innen, mielőtt a két világ közötti szakadás bezárul, és végleg itt nem maradunk!
Carla a még láthatóan megmaradt kapu felé indult, és Chase igyekezett tartani vele a lépést. A kapun kilépve aztán már megint az utcán találták magukat, és látszólag minden rendben volt, Carla pedig újra a normál önmaga volt.
- Na jó, most már tényleg regéld el, hogy mi a holdkóros isten füle botját láttam!
- Lehetne, hogy ne mindenki előtt? Ez nem igazán publikus.
- Amellett, én is tudnék pár dolgot mesélni.
Izzy toppant be a beszélgetésbe épp idejében, és a fiú felvont szemöldökére reagálandó, hozzátette:
- Egy üdítő mellett. A limóban beszélgethetünk.
Persze Chase úriember akart lenni, de Izzy ragaszkodott, hogy majd ő fizet. Miután beültek a limuzinba, az útnak indult, a két lány pedig Chase két oldalán, rá merőlegesen foglalt helyet, hogy jól elő tudják adni magukat.
- Na jó, halljuk! Előbb te, Carla, mi volt ez az egész? Minek kellett ez a... Ruhatárváltás... És miért hadakozol egy szál karddal ilyen elmebetegekkel?
Azonban Carla helyett Izzy válaszolt.
- Tudatlanságodból arra tippelnék, hogy még életedben nem hallottál a Kardtáncról.
- Mi köze van ehhez egy komolyzenei darabhoz?
- Egy komolyzenei darabnál azért egy kicsivel többről van szó. Carla, akarod te mondani?
- Persze.
Carla megköszörülte a torkát, és a biztonság kedvéért igyekezett lassan, és emészthetően beszélni.
- Szóval, nagyjából 800 évvel ezelőtt, két akkor még ismeretlen nagyhatalom háborút indított egymás ellen. A tét, nos teljes befolyás a világ felett.
- Miért, kik ezek, Illuminati, és a szabadkőműves páholy?
A két lány nem válaszolt, amire Chase szemei nagyra nyíltak.
- Csak viccből kérdeztem.
- Technkailag az egyik fél, a Fekete Keresztesek Légiója, avagy Black Cross, bizonyos értelemben maga az Illuminati, bár sokkal több rejlik mögöttük, mint amik a neten terjednek.
- Na ez... Kemény. Éd a másik?
Carla felhúzta a felsője ujját, felfedve egy vörös sárkányt a karján.
- Mi, vagyis a Vörös Sárkány Yakuza.
- A MICSODA?!
- Jól hallottad. Hivatalosan a világ a Vörös Sárkányt Yakuzaként ismeri. Egyébként is Japánban székel a banda.
- Na jó, azt hiszem... Nekem ez too much information. De nekem mi közöm az egészhez?
- Előbb hadd monjunk még el valami fontosat!
Chase a szemét forgatva morgott valamit, de nem tehetett mást, minthogy meghallgatja az újabb mesét.
- Kérdezted, hogy mi volt az a hely, hát íme. 837 évvel ezelőtt, két hatalmas mágus vívott mindent eldönteni hivatott harcot a Földön. Ők voltak a két párt ősi alapítói.
- Aha...
- Azonban a harcuk akkora varázserőket mozgatott meg, hogy a Föld egész egyszerűenndarabjaira hullott miattuk, és...
Chase kimeredt szemekkel állította meg.
- A mi történt a micsodával?!
- Jól hallottad. A két mágus, egy testvérpár, rádöbbent a hibájára, és az emberiség megmentéséül új Földet alkottak nekik otthonul, és elhatárolták magukat tőle.
- Aha...
- De néha ez a határ, a Dimenzionális Küszöb átszakad, és az épp jelenlévő harcos felének meg kell szereznie az irányítást ezek felett a szakadások felett.
- Attól függően, hogy melyik győz, vagy bezárják a szakadást, vagy épp nyitva hagyják, és minél többet hagynak nyitva, annál gyengébb lesz a küszöb, míg végül át nem szakad teljesen, és a két világ, a széthullott, és az ép Föld nem egyesül egyként.
- És ebben a gixer az, hogy...
- Az katasztrófával érne fel. A két mágus azért alkotott új földet, hogy az emberiség fennmaradjon, és hogy senki se tehesse rá a kezét a hatalmukra.
- Ami gáz azért, mert...
- Ha valaki rátenné a kezét mindkettejük hatalmára, csak az égiek tudják, mi történne a világmindenségge.
- Ezért legalább az egyiket mindenképpen távol kell tartani a Black Crosstól. Így is nagyon sok már a szakadásba küszöbön, de ha teljes egészében átszakad, az armageddon csak kerti tábortűz lesz.
- És ebbe hogy jövök én?
- A háborúban résztvevő harcosokat, akármilyen fegyvert forgatnak is, nemtől, kortól, bőrszíntől, vallástól függetlenül, Táncosoknak nevezik.
- Na most ez ne úgy gondold, hogy valaki csak úgy táncos lehet, hanem annak születni kell. Ez a génjeidben van, és úgy fest, te is egy táncos vagy.
Chase álla még lejjebb esett, mint ahogy már eddig is volt, és csak habogni tudott.
- Én...
- Igen. Tudod, mint figyelő, Izzy nem tud áthatolni a szakadásokon, mivel csak egyszerű ember.
- Figyelő? Nem néztetek ti túl sok Hegylakót?
- Ez a nevük. Ők ellenőrzik, hogy a Kardtánc soha ne léphessen át egy bizonyos határt.
- Mi történne, ha mégis megtörténne?
- Hallottál már a két atombombáról, amit Japánra ledobtak?
- Ne...
- De. Csak kevesen tudják, hogy a valódi célpontok táncosok voltak, akiket aztán a további pusztítás elkerülése végett a japán és amerikai szárazföldi erők fékeztek meg. Akkor 18000 táncos halt meg, de ez elenyésző a civil áldozatokhoz képest.
- Teeehát nagyon gáz. De komoly? Én, mint táncos? Na ne...
- Pedig nagyon is esélyes. A diákok egy részét erős eséllyel ezért veszik fel ide.
Chase karba tett kézzel dőlt hátra, és ha jobban átgondolta, volt valahol értelme a dolognak. Túl átlagos, vagy inkább átlagon aluli tanuló volt, hogy csak úgy felvegyék, és ez már eleve gyanús volt, ahogy a vérminta, és amit a lányok elmondtak is.
- Na jó, azt hiszem egyelőre ennyi lenne. Az első, és legfontosabb feladat az lenne, hogy minél hamarabb legyen egy fegyvered, ami megfelelő a stílusodhoz, a harcmodorodhoz...
- Izzy, van egy hírem, eddig legfeljebb vasvillát forgattam napi rendszerességgel. Nekem semmilyen tapasztalatom sincs konkrét fegyverekkel.
- Nos, ez sem megoldhatatlan. Egyelőre találni kell egyet, a többi majd megoldódik.
Ezzel szállt ki aztán Carla és Chase, és még intettek a limuzin után, mielőtt megfordultak, és haza indultak volna. Carla is a környéken lakott, ahova a méretes jármű jókora kerülő után visszahozta őket, így sétálhattak kicsit. Chase persze még egy valamire kívancsi volt, a lány pedig szinte olvasott a gondolataiban.
- Ami a külsőmet illeti, ebben a világban ez, a másikban pedig az, amit láttál, az igazi.
- Eszerint mind mások leszünk, ha átlépünk egy ilyen szakadáson?
- Nagy valószínűséggel. Egyébként jól áll az égnek meredő haj és az azúrkék szemek.
Carla ezzel hagyta ott Chaset, és még egyszer visszafordult integetni. Amúgy kedves lány volt, de az, ahogy hideg vérrel, szenvtelenül forgatta a kardot, és ha meg nem is ölte, mert allítólag nem halt meg senki egy ilyen csata után, azért elég kegyetlennek tűnt. Belegondolt, hogy majd neki is ezt kell csinálnia, és máris kevésbé volt kedve még egy ilyen összetűzésbe keveredni. Felért a lakásához, és nagyon gyorsan bezárta maga mögött az ajtót, hogy a sötét gondolatait kint hagyhassa. Ledobta a táskáját, és már épp kifújta volna magát, mikor észrevette, hogy vendége van. Nem volt nehéz, hiszen az illető a konyhaasztalon ült törökülésben, és az ő rágcsáját fogyasztotta két pofára.
- Mi a...
Egy pirospozsgás, pogácsa képű fiatal lány volt, hófehér, kicsit szakadt ruhában, a haja hosszú, olyannyira, hogy az asztalról a földig ért, azúrkék, a szemei pedig gyakorlatilag fehérek. Az íriszének csak a körvonala látszott, a közepén a fekete pupillával. Mikor meglátta Chaset, felkapta a fejét.
- Te meg ki vagy?
- Te vagy Chase Rhodes?
- Az vagyok, de...
Erre a lányka a szó szoros értelmében lepattant az asztalról, és Chase nyakába ugrott, miközben válasz helyett ennyit kiáltott:
- Akkor te vagy az új gazdám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése